Érdekes dolog történt velem mostanában: két nagyon hasonló történet szereplője voltam, de egyik alkalommal a sárkány voltam, a másikban pedig az ördög.

Történt ugyanis, hogy életem párja barátra lelt egy hölgy társaságában. Nem kellett hosszú időnek eltelnie ahhoz, hogy egyik találkozásuk után csodálkozva, értetlenül mesélje nekem, hogy bizonyos dolgokból úgy érzi, ez a lány vonzódik hozzá. Telt az idő, és rá kellett ébrednem, tényleg így van. A helyzet elég egyszerű volt, mert szerelemről azért nem volt szó, de az én párom nem tudta jól kezelni ezt a szituációt. Nyilván jól esett neki a dolog, érezte az abszurditását, de a barátságot nem akarta veszni hagyni. Természetesen engem egyre jobban zavart a dolog, és egyszer-egyszer ezt megemlítettem. Reakcióként semmit mást nem váltottam ki, minthogy azt hallgassam, hogy már nem is... az már rég volt... elmúlt... stb. Ezt persze nem hittem el, bár a kapcsolatunk minden szempontból rendben volt, egyéb tekintetben semmi nem változott az ez előttiekhez képest. Nem töltötte ki napjainkat, sem óráinkat a téma, és alig jutott eszembe, de néha alattomosan előkúszott mindig.
Nyaralás alatt el is meséltem barátnőmnek az történetet, mire ő azt kérdezte: "Nem akarod, hogy megszakítsa vele a kapcsolatot?" És szívemből azt feleltem, nem akarom. És tényleg nem akarom. Butaság lenne. Meg fogjuk oldani.
És egy nap, amikor egyedül voltam otthon, villámcsapásként ért a megoldás. Teljesen más dolgok jártak az eszemben, és egyszer csak beugrott: egész életemen át azt gondoltam, fogok találni egy igazán igaz szerelmet, és még most sem hiszem el, hogy ő létezik. Pedig itt van velem, szeretjük egymást, és minden rendben. De egy ilyen szituációban mégis azt kezdtem keresni, hogy biztos valamit rosszul csinál... valami van a szavak mögött. Mert nem hittem el.
Itt voltam sárkány.

Lássuk, hol vagyok ördög.
Volt egy nagy szerelem az életemben. Még általános iskolából ismertem, és 18 évesen összetalálkoztunk. Együtt töltöttünk több, mint 7 tanulságos évet. Szétválásunk után egy ideig természetesen nem találkoztunk. Egy idő után kialakult köztünk egy furcsa barátság. Ritkán beszélgettünk, de mindig jól éreztük magunkat. Közben rájöttem, hogy egy ilyen hosszú kapcsolat kitörölhetetlen kötelékkel jár. Idő közben szerelmes lettem, megtaláltam azt az embert, akivel kölcsönösen le akarjuk élni egymással az életünket, és együtt tervezzük a jövőt. Nagyon szerencsés vagyok, mert elfogadja ezt a régi köteléket.
Találkozásaink alatt végig hallgattam szerencsétlen randikat, történeteket szerencsétlen lányokról... buta szépségekről, és egy-egy kisebb szerelmi bánatról - elmesélte, amiről úgy vélte, tudhatom. És én ott ültem vele szemben, meghallgattam, bíztattam. Ezt tartottam természetesnek. Aztán egy alkalommal azt mondta nekem: rájött, mennyi mindent köszönhet nekem, hogy akkor is ott voltam mellette, amikor ő már rég nem tette... Nagyon meglepődtem, de azt gondoltam, rájött, mégis működik egyfajta barátság kettőnk között.
Telt az idő, és ő is szerelmes lett. Együtt örültünk, mesélt, és boldogság töltött el, mert boldog lett. Mesélt a kezdetekről, az összeköltözésről, a szülői megismerkedésről. Bár szűkszavúan, ahogy szokott, de mesélt.
Aztán egyszercsak csönd és sötétség. Kifogások - hamar ráismertem. Egy fura integetés az autóból.... és csönd. Aztán megbizonyosodtam róla: el lett tiltva tőlem.
Biztosan erős a kifejezés: inkább nem tartja velem a kapcsolatot, hogy ne legyen konfliktus belőle.
Innen sem tetszik a történet, ördögnek sem jó lenni.

A nagy különbség sárkány és ördög között a következő: ha a történet sokáig tart, a sárkányoknak menniük kell, de az ördögök akkor is maradnak - ha akarnak. Ha fontos.

Fontos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.