Az a hit él az emberekben, hogy aki már felnőtt, nem szövöget álmokat.
Nézzünk csak körül kicsit jobban! Ha felütjük a sajtót, meghallgatunk egy riportot, vagy keresgélünk a neten (netán személyesen beszélgetünk), azt tapasztalhatjuk, hogy a sikeres emberek nagyon ritkán lettek véletlenül sikeresek. Előfordul ilyen is. Ám ha feltesszük nekik azt a kérdést, hogy hogyan lettek sikeresek, nagyon nagy részüknek el fog hangzani a szájából: "Mindig tudtam, hogy mit akarok." E mögött a mondat mögött általában egy dédelgetett álom áll. Mert akkor, amikor ők először megfogalmazták, hogy mit szeretnének elérni, az a környezetüknek, és talán nekik is, egy dédelgetett álomnak tűnt.
Mégis, egész történetükben fontos pont, hogy végig tudták, mit akarnak, hiszen ezáltal vették észre a lehetőségeiket. Ha nem lebeg a szemük előtt a cél, nem biztos, hogy észre veszik a lehetőséget. (Vajon én hány lehetőséget szalasztottam már el életemben?)

Mi ijeszt meg? A terv? A cél? Az út?

Általában saját magunkat ijesztgetjük azzal, hogy nem vagyunk elég jók, úgysem fog sikerülni, stb. Így nem csak nem indulunk el, de ki sem merjük gondolni, meg sem merjük álmodni. Mi itt a baj? Úgy hívják: önbizalomhiány.
És ekkor általában az emberek szét tárják karjaikat, hogy azt mondják: "Hát, ez van. Micsinájjak?" - visszaülnek a fotelba, és feladják, ezzel újabb kudarcot átélve, tehát az önbizalmukat tovább rombolva.

Mi lenne, ha csak egyetlen egyszer feltennénk magunknak a kérdést, hogy hogyan lehetne ezt legyőzni? A válasz ugyanis nem bonyolult: az önbizalom abból születik, ha olyasmit csinálok nap mint nap, amit lángolva tudok csinálni. A napi sikerélmény bizonyítja számomra, hogy igen, jó vagyok a szakmámban, hasznos vagyok, feltöltődöm lelkileg. Természetesen itt is vannak akadályok és nehéz főnökök, stb, de mégsem érzem úgy, hogy bejárok, mert muszáj, de a hátam közepére sem kívánom...
Ha pedig nem választhatok ilyen munkát, akkor választanom kell egy hobbit, ami megadja nekem ezt a sikerélményt. Hogy helyreállhasson az önbizalmam.

Az önbizalomnak feltétlenül helyre kell állnia. Gondoljunk csak bele! Ha az önbizalmam a helyén van, tervezek, célokat tűzök ki, megvalósítom őket, vagyis részt veszek a világ előrehaladásában. Ettől sikeres leszek, pozitív, ezt fogom sugározni a környezetem felé, amitől a családom, a barátaim, az ismerőseim is jobban érzik majd magukat, szívesebben töltenek velem időt, kérdezik ki a véleményemet. Az életem izgalmasabb lesz, én jobban érzem majd magam, még a nyaralás is színesebb, a karácsony is illatosabb lesz.
Persze az életnek akkor is lesz fájó oldala, vagy negatív élményei, de hogyan érezhetnénk át igazán az örömöt, ha néha nem fáj.

De ez már egy másik iromány témája lesz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.