Nem is tudom, mi a legjobb így karácsony előtt. Az ötletelés, a vásárlás, a csomagolás, a titkolózás, a rejtegetés, a takarítás, a főzés-sütés, a díszítés, a favásárlás, a fadíszítés, a szép ruha húzás, a fánál éneklés együtt a családdal, az adok-kapok. Vagy mindezek együtt.
Elmondom, én mit szeretek a legjobban.
Szeretem a fentieket mind, az egész hangulatot, a készülődést, még a néha előforduló nyűgöt is. Hozzá tartozik.
A legjobban mégis azt szeretem, amikor megajándékoztuk egymást, és mindenki ragyogó arccal ül le a csomagjaival, hogy kibontsa, és akkor én elmosolyodom, leülök az ajándékaimmal egy olyan helyre, ahonnan mindenkit látok, és nem csinálok mást, mint figyelem az arcokat, hogyan tükröződik rajtuk az ünnep, az öröm, a néha előforduló csalódottság. Ilyenkor mindenkin látszanak az érzelmek, a gondolatok, még azokon is, akik a hétköznapokon palástolják azokat. És amikor mindenki végzett, egyszer csak hallom, hogy valaki kérdezi, "te még ki sem bontottad a tieidet?"
Akkor észhez kapok, és elkezdek bontogatni, miközben arra gondolok, hogy a legnagyobb ajándékot már megkaptam.
Mindegy is, mi van a csomagokban.
Együtt vagyunk, és szeretjük egymást.
Mi lehet ennél több?
Lehet-e ennél gazdagabbnak lenni?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.